Számomra mindig is kényes téma volt a jatt (hosszabb nevén borravaló).

Mikor elkezdtem a "pályafutást", az első kérdésem az volt az egyik futárhoz: Jattolnak amúgy?
A válasz igen volt, bár nem is nagyon érdekelt, gondoltam magamban, tyűű elmentem 3 címre és már van 900 ft-om. Igen ám, ez a felfogás tartott 1-2 napig. Ahogy elkezdesz plusz pénzt kapni, a napi fizudon felül nagyobb összeget raksz le otthon, úgy magával ránt a dolog és egyre-egyre többet akarsz.

A jatt összege elég változó, általában 5 forinttól 5.000 forintig terjed (persze vannak túlságosan kiemelkedő esetek, de az jócskán ritka). Hogy hol kapsz? Elég kiszámíthatatlan. Van aki ad, van aki nem. Esetemben ha az 5 emeletes panel ötödik szintjére viszem nem igazán kapok, ha az első szintre, akkor szinte mindig 100-200 ft-ot. Érthetetlen.
Van, hogy 4-5 pizzával, vagy 2-3 családival felkocogok a legfelső szintre, mire felérek kapkodom a levegőt, szívem majd kiugrik, aztán megkapom fillérre kiszámolva a kaja árát.
Persze mondhatjuk, hogy miért is adnának plusz pénzt, hisz én ezért megkapom a fizetésem, ez a munkám.
Nos ez emberség kérdése. Néhány ember nem tudja, vagy nem akarja elfogadni, hogy mi futárok nagyrészt a jattból élünk. Én például örülök annak, ha a jatt fedezi a benzinköltségem, így a napi fizum teljes összegét le tudom otthon rakni. Hó elején amikor jönnek a fizetések sokkal több a rendelés, sokkal több a jatt. Hó vége felé ennek ellenkezője, valamivel kevesebb rendelés és néhányszáz forint borravaló. Sajnos ez ilyen, aki bevállalja ezt a munkát el kell fogadnia eme velejáróját. A pincéreknek általában 10% jattot hagynak, vagy már alapból felszámolják a szervízdíjat.
Kajafutárként esélytelen a 10%. Egyik kollégám nem is olyan rég kivitt 12 családi pizzát 40.200 ft-ért. Egy fillért sem kapott pluszban. Ilyenkor persze megy a vevő mögötti anyázás szitkozódás, de ez kb 2 percig tart, majd folytatjuk munkánkat. Abban az esetben, ha törzsvevő az illető de tudjuk hogy nem jattol, akkor ne csodálkozzon, ha pont egy óra alatt ér ki a kaja (vagy akár 2). Úgy állunk a vevőhöz, ahogy ő hozzánk. Másképp nem is működne.

A futár nem köp bele a rendelt kajába. Sokan félnek ettől, de ez egy tévhit. Senki nem akarja magát kirugatni. A futár általában a pizzásdobozba sem néz bele. Ha nem jattolsz, a kajádnak akkor sem lesz baja, maximum kihül. A konyhán viszont azt csinálnak a kajáddal amit akarnak. Szúnyog, légy kerülhet bele, vagy bármi más amit el tudsz képzelni, de ez szintén elég ritka dolog. Ha mégis, akkor erről sem a konyhás tehet, maximum a természet...

Szóval. Jattot kapni jó dolog. Egyfajta megbecsülés a vevőtől, mellyel elismeri, megköszöni a munkádat.
Ha nem adnak, akkor sem kell kétségbe esni, majd ad a következő. Üres pénztárcával biztosan nem mész haza.

A kedves vevőknek üzenem, ha olvassák: Ha kaját rendelsz, tiszteld meg a futárt legalább egy százassal. Hidd el, már ennek is örülni fog.

Melót váltani kinek könnyű, kinek nehéz, de általában szokatlan egy másik közösségbe belecsöppenni.

1 évig dolgoztam egy olyan helyen, ahol 3 futár volt és 6-7 konyhás, amiből egy nap 3 konyhás dolgozott és 2 futár. Most egyik pillanatról a másikra olyan helyen találtam magam, ahol 70 ember van foglalkoztatva, egy nap kb 11 futár dolgozik egyszerre, a konyhai személyzetről nem is beszélve + a pultosok. Fele embert sem sikerült megismerni, a nevekről nem is beszélve.
Eddig megszokott folyamatunk, miszerint a diszpécser kiadja a címeket és megkérdezi ki melyiket szeretné vinni most átváltott egy teljesen más változatba. Bemegyek dolgozni, egy A4-es lapon fent van jópár monogram, az utolsó alá írom a sajátom, így tudom mikor ki után mehetek a címeimért. Magyarul érkezési sorrendben kapjuk a címeket, és ha visszaérek egy körröl a folyamat ugyanaz. A címosztó csak annyit mond: "Következő!" és már mehetek is kis csomagjaimért. 1 címmel nem indulhatunk el, általában 3at kapunk. Nincs variálás, amit kapok azt viszem.

A címosztókon látszik a tapasztalat, nem ma kezdték. Minden kör amit kapok egy vonalban van. Nem megyek cikkcakkban sehová. Ez így jó. Talán megtaláltam a helyem, mert itt igenis lehet pénzt keresni, persze attól is függ egy kört mennyi idő alatt járok meg. Előző munkahelyemen nem igazán mentünk városon kívül, megszokott vendégkör volt, nem volt meglepetés semmilyen szituáció. Node most... Kitárult a világ, jobban mint eddig. Külterületek, tanyák, olyan helyek, amikről talán nem is hallottam még. Új emberek, új szituációk. Persze megint kaphatom elő a gps-t, mint anno a szakma kezdetekor, de idővel megint nem lesz rá szükség. Ha a gps nem találja a helyet, akkor mehet a telefonálgatás. Legutóbb például smsben kaptam a kedves vevőtől koordinátákat :)

Egyelőre ennyi, következő posztomban a jattról fogok írni mint "elvárás".

Hát íme, az első bejegyzésem. Blogom nem a GLS, nem a Transoflex, nem a DPD, hanem az étel és pizzafutárkodásról fog szólni. Alapszituációk, érdekes történések, néha panaszkodás.

Kicsit magamról.

Nem vagyok sem fiatal, sem öreg, inkább az a középkorú fajta. Kb 4 éve örököltem egy autót, addig a pillanatig eszembe sem jutott, hogy én valaha vezetni fogok. Jó nekem a busz is, vagy sétálok hisz minden közel van (nem Pesten élek). Gondoltam örökölt autómat valahogy hazavezetem, biztosan nem nagy kunszt a vezetés elsajátítása. Attól a pillanattól kezdve nem lehetett kirángatni az autóból. Munkanélküli voltam, hát elmentem trafikba dolgozni, hogy megkeressem a jogsira valót. 2 év után sikeresen kezemben volt a férfiasan rózsaszínű vezetésre feljogosító kártya (az első oktatóm egy köcsög volt, 2 vizsgát buktam miatta, a második 1 hét alatt megmutatott mindent, így teljesitettem a követelményeket). A trafikba bemászkált egy futársrác, mesélte 10ezret keres naponta. Nehéz volt elhinni, de jobban utánanézvén való összeggel dicsekedett, így gondoltam munkát váltok, belevágok, hisz futár mindig kell mindenhova. Akkor már örökölt járművemnek 1 hónapja búcsút mondtam, parkoló állapotában összetörték... 160ezerből vettem egy Ford Escortot. Sikerült munkát találnom egy kis büfében ahol volt házhozszállítás, nagyrészt hamburgert és sülteket kellett szállítani, 3 futár volt alkalmazva ebből egy nap 2 dolgozott. Gondoltam ugródeszkának jó lesz. Megismerni a várost, betanulni az utakat, betekinteni a futárélet rejtelmeibe.

2 hónap után egy körforgalomban kitört a verdám kereke. Végülis a kocsi olcsó volt, nem is tudom mit vártam tőle. Szóltam a főnökömnek mi történt, szerinte mit csináljak. Első reakciója: Vegyél egy ugyanolyan külföldit és rakd át a rendszámod. Hmm... Hát így is tettem. Egyszer állított meg rendőr, elkérte a forgalmit majd továbbengedett, tehát a módszer bevált. Kb 3 hónapot dolgoztam azzal az autóval, de végig bennem volt a félsz, úgyhogy megint autóváltás. Milyen legyen?? Próbáljunk ki egy BMW-t! :) Végülis... Azzal is ki lehet vinni a kaját.316i bordószínben. Szerettem nagyon. Fogyasztásban jó volt, 7,5l. 4 hónapja vezetem, mire egy papa 30as zónában ájultan nekem jön 50el oldalról. Gazdasági totálkár, biztosító a felét fizette. Vegyünk még egy BMWt. 2 ajtós coupé pici pénzért. Ez már jóval többet fogyasztott, ja és tele volt hibákkal, hát 2 hét után eladtam majdnem ugyanannyiért amennyiért vettem, és még aznap beruháztam egy fiat bravo-ra 1.2es motorral szinte hibátlan állapotban. Azóta is ezzel járok, talán az első kocsi amit magaménak érzek. Szóval 5 kocsi 1 év alatt.

A hamburgeres futárkodós meló nem volt teljesen aranyélet. Végülis mi a futár dolga? Vigye ki a kaját a megadott címre, gondoltam én... JA nem. Itt nem. A futár mászkáljon a garázsba krumpliért, zöldségekért, mindenért ami épp nincs a konyhán, ha kell 5 percenként. A futár vigyen ki a főnöknek cigit a házába ha épp nincs neki, holott 200m-re tőle a trafik. A futár szaladgáljon a metro-ba bevásárolni, ő menjen el reggel a készresütött palacsintáért és még sorolhatnám... Nem volt egy álommeló. A fizetés címenként minimum 300ft volt 3,5 km-en belül, azon túl 100ft minden plusz km. Nem volt alapbér, nyáron halott időszakban hazavittünk napi 3-4ezret. Nem egy álomfizu. Nagy nehezen eljutottunk 6 hónap után az alapbérig, ami azt jelentette, hogy a futárok napi minimum 7ezret kapnak. Tehát ha én a címekből összeszedek 6ezret, akkor kipótolják egy ezressel. Igen ám, de ez is csak akkor él, ha a futár egész nap bent van és nem megy haza, vagy akárhova. Nem is mentünk, arra viszont nem számított senki, hogy a főnök majd hazaküld ha elég egy futár. Így még annyit sem kerestünk, mintha nem lenne alapbér...

Elég volt. Betelt a pohár. Kevés volt a fizetés, a konyháslányok futárokhoz való hozzáálása sem volt a legkedvesebb, végülis egy évet lehúztam ott, megismertem a várost, ideje volt váltani. Beadtam önéletrajzom a város egyik legforgalmasabb pizzériájába és vártam a csodát. Vártam türelmesen, hogy hívjanak. Megérte kivárni, hívtak, mentem, felvettek. Az előző munkaadóm nemtetszését kinyílvánítva elküldött a g@cibe. Hát jó.

Következő posztom az új melóról fog szólni :) plusz talán 1-2 régebbi sztoriról.